Akrosztichon Boldog Új Évet

Ács Nagy Éva
Akrosztichon
Boldog Új Évet

B úcsúzik az Ó év, vége van az évnek,
O storral vígan pattintgatnak a legények,
L épésüket hallani, roppan a hóban,
D alolnak hangosan, az útszéli ivóban,
O tt feledik , temetik az Ó év árnyait,
G ondűzőnek,felhajtanak, jó kis hazait!

Ú j év hajnalán azért hazatalálnak,
J ól neki esnek éhesen a sült malackának!

É vek szép lassan egymás után jönnek, mennek,
V énülő szemek, az emlékekbe merülnek,
E l nem múló boldogság köszöntsön ma rátok,
T eljesítse az Új év kívánom, minden  álmotok!

Bújócska

Ács Nagy Éva
Bújócska

Elbújtam volna, de elmúlt a nyár,
szívemre zord fagyos tél talált,
elbújtam volna, kihűlt az ölelés,
kezed elporladt, megette a penész,
elbújtam volna, elakadtak a szavak,
már másnak adod forró csókodat,
elbújtam volna, de beköszöntött az ősz,
falevél hullt vállamra, nem valami szösz,
elbújtam volna, a hideg sziklák alá,
hol megkövesedett szív, békét talál,
elbújtam volna, de nem -nem lehetett,
magam vagyok, könnyemet befelé nyelem!

Neked kisfiam (2012 : Május)

Ács Nagy Éva
Neked kisfiam
(2012 : Május)

Nem rég volt ,mikor szárnyra engedtelek,
az első ügyetlen lépés megtetted.
Most volt tán az is, hogy elkezdtél járni,
kezdted a szavakat is jól formálni.
Nem rég volt mikor kimondtad anya,
ez volt életem egyik legszebb napja.

Nem rég, először ültél az iskola padjába,
s belefeledkeztél a tanulásba.
Csodás új dolgok mind ott várt rád,
írás,olvasás , rajzolás, számolás.
Némelyikkel kicsit hadilábon álltál,
tudod fiam,nem mindenki jól számlál.

De belejöttél , ügyeskedtél,volt időd,
a tudni akarás, a bizonyítás győzött.
Végig gyalogoltál a létra legalsó fokán,
oltottad a tudni akarás szomját.
S most íme itt vagy újra , ballagsz, végzős,
elmúlott a kamasz fiú szeméből az Ősz.

Érettségizel ,felnőtt lett a kisfiú,,
vigyázz utadon sose legyél hiú.
Sorsodat most már csak is te kormányzod,
de anya mindig ott van,s rád nézz, boldog.
Célja ,hogy óvjon, féltőn szeressen.
s ha fáj is magában, mindig nevessen!

Ne feledd mit tőle tanultál és kaptál,
az élet kemény ,nem lesz hab a tortán.
Bármit csinálsz ,ő ott lesz, vár rád,
szíved hozzá mindig haza talál.
Mutass példát,mutasd mit tőle tanultál,
szeresd őt,mert ő nagyon szeret, sőt imád.

Légy őszinte, becsületes ember,
erről ne térj le senki kedvéért sem,.
Ne tégy a labirintusba nagy kitérőt,
ne kapkodj,megvár a világ van időd.
Most tanulod meg mi az élet igazán,
ne süllyedj el, maradj talpon talaján.

Kormányozd , vezesd életed , jó felé,
boldogan rohanj boldogságod elé.
Ne feledd egyszer születhetsz, egy az élet,
legyen előtted, igaz cél, mi vezérel.
Akkor majd meglátod, ha eléred,
életed gondtalan, boldogan éled.

Anita Hajdinyák. Drága Vicuskámnak Szívből jövő szeretettel

Anita Hajdinyák.
Drága Vicuskámnak
Szívből jövő szeretettel
Boldogságos Szülinapot Kívánok !!

Vicusom :

Csodás pár év , mit megéltél,
S mindannyiunkat a szívedben őriztél
Kevés lenne pár sor -leírnom
Hisz van ezer s millió gondolatom..
Te vagy -a tini lány -kivel mindig bolondoztam..
Anya s a asszony..szerető..
Kit sok veszteség ért -de mégis példa Nekem ŐŐ
Mert sosem lesz felejthető!!
Kinek szívében , annyi bánat van-
De ő mégis harcol.s alkot boldogan..
Hát mi is vagy még Vicám ??
Kinek szíve szeretettel telve-s vidám..
Kinek lénye felragyogtathat
Drága Vicám-köszönöm-hogy vagy !

Csak gondolat

Ács Nagy Éva
Csak gondolat

Ha már nincs akarat,
ott a tehetetlenség arat!

Ács Tatjána. Boldog Születésnapot!!!

Ács Tatjána.
Boldog Születésnapot!!!!

Egy ember, akihez
mindig mehetsz,
egy ember, aki mellett
a bajban segíthetsz!
Egy ember, melyet
elfeledni sosem lehet,
mert ez a testvéri szeretet!

Ki segít neked,
ha kéred,
mindent megtesz érted!
Az ember, ki mellett
ott kell, hogy legyél,
mikor már csak
hozzá köt az egyetlen út,
A CSALÁDI VÉR!

REMÉNY VOLT 2014 Szonett, 101

REMÉNY VOLT 2014
Szonett, 101
Írta: Ács Nagy Éva

Tanultam újra, abban a reményben,
Megint munkát kapok majd a kezembe,
Magoltam, folyton ez járt az eszembe,
Lázas indulat dobogott szívemben.

A tananyag kifogni látszott rajtam,
Fejemet sokszor majd a falba vertem,
Rájöttem, ettől okosabb nem lettem,
Még ha rögtön főbe lövöm is magam!

Vért izzadva tanultam meg a jogot,
Gondolatban játszottam igazi ápolót,
Fehér köpenyben teljesen kinyíltam!

Tudtam, döntöttem , ez a feladatom,
Létem, másoknak , másokért áldozom,
Hiába tanultam, munkát nem kaptam!

Egy a célunk

Ács Nagy Éva
Egy a célunk

Egy vér folyik ereinkben,
egyformák vagyunk,
szeretni születtünk,
nem sírni jöttünk,
egy cél lobog előttünk,
hogy végre boldogok legyünk!!

Ötven Évem Köszönöm Akrosztichon

Ötven Évem Köszönöm
Akrosztichon
Írta: Ács Nagy Éva

Örvendezzek ma? tudom azt kéne,
Tudatom tudja mennyi lettem,
Vénülnek bennem már a szavak,
Eltéved néha messzire a gondolat,
Nem siratom mégse magamat.

Énekkel dacolok a múló idővel,
Viselem büszkén ráncaim,
Ezüstszürkére festett fürtjeim,
Mindez én vagyok, ez lettem!

Ötven évem büszkesége,
Remekül sikerült gyermekeim,
Vásott életem gondjait feledve,
Eső-könny áztatta földemen lépkedem,
Nem bánok azért semmit sem,
Dobogó szívemben szeretet lakik,
Ez többet ér mindennél,vihar nem érhet,
Kárörvendők hada, énem még nem temethetem!

Amit nem mondhatok ki

Ács Nagy Éva
Amit nem mondhatok ki

Nem mondtam ki,
mert nem mondhatom!
Nem vagyok szabad,
fájdalom nélkül
nem mondhatom.
Kaptam égi jelet,
mely felém jött.
Nem mondhatom ki,
mert ő nekem ennél több!
De magamnak több vagyok én,
szívemben több ennél
az erény.

Égi szeretőm

Ács Nagy Éva
Égi szeretőm

Parázna volt az éj,
tüzes volt égi szeretőm,
palástot dobott ránk a hold,
vágyunktól ,elpirultak a csillagok,
szeretőm csókja maga volt a méreg,
megfertőzte lelkem,átjárta testem,
s most lángolva égek,
lángolok, de félek,
ó, hogy testemben elégek!

Karácsonyom oda van

Ács Nagy Éva
Karácsonyom oda van

Gyomrom remeg, sőt háborog,
holnap messzire indulok,
de most valahogy úgy nincs kedvem,
életem négy fal között élem,
Karácsonyi hangulatom nincs,
minek ez a felhajtás így,
talán csak megjön a kedvem,
holnap vagy aztán, remélem,
s az ünnepeket túlélem!

Mi lesz majd

Ács Nagy Éva
Mi lesz majd

mi lesz velem, ha majd nem írhatok,
ha ülök csendben, szótlan maradok,
mi lesz, ha magamra hagy a gondolat,
mélán nézek, s átkozom sorsomat,
mi lesz majd, ha nem lesz fejemben rím,
hideg leszek, s hallgatok mint a sír!

Csalóka December

Ács Nagy Éva
Csalóka December

Naptár szerint tél van,December,
nem fúj a szél, nincs vihar, süt a nap,
de vajon  hol van a hó esés,
hol a szánkó csilingelés,
ó mily régen szaladt az a szánkó,
hol vannak a kacagó gyerekek,
kik hógolyóznak , s hóembert
építenek,miért nem sorakoznak
a mosógép előtt a fagyos ruhák,
anya miért nem ad több zoknit ránk,
hol van az igazi téli hangulat,
a karácsonyi lázas indulat,
süt a nap, pulóverem leraktam,
meleg van, nagyon izzadtam,
most akkor hol a tél öröme,
önmagából kifordult évszakok,
elmúlnak lassan a gyermeki vágyakozások?

Ilyennek álmodtalak

Ács Nagy Éva
Ilyennek álmodtalak

pontosan ilyennek álmodtalak,
ilyen, szeretni való édes huncutnak,
pont ilyennek képzeltem nevetésed,
ilyen volt, mely elém varázsolja az édent,
tudtam jól, milyen lesz hozzád bújni,
melletted elaludni, reggel csókra ébredni,
tudtam ,csak te kellesz senki más,
veled álmodtam át az éjszakát!

Az angyalom igazi (Szeretettel :Niklai Jánosnak)

Ács Nagy Éva
Az angyalom igazi
(Szeretettel :Niklai Jánosnak)

Nekem a régi angyal igazivá vált,
már nem álom volt ő, s nem csak délibáb,
érezhető, kézzel fogható, szerethető,
valós, nem csak emlékeimhez köthető.

Semmit sem változott,valódi, hús-vér ember,
kire most én ma véletlenül ráleltem,
régen élt szívemben s bennem egy dallam,
mit ő dalolt nekem, csak úgy, kicsit halkan.

De ma is mindig lelkemben jól, tisztán hallom,
s ezt az emléket én senkinek sem adom,
csoda történt ma valóra vált az álom,
angyalom itt volt, előttem, érzem, jól látom.

Akkor hirtelen , felcsendült a régi hang,
néma voltam,bennem a szó is elakadt,
tudtam, bíztam benne,hogy valahol létezik,
tudtam, hogy van nekem, s tán rám is emlékezik.

Nekem ő a gyermekkorom védőangyala,
ott volt mellettem a bajban,lépésemet óvta,
kicsi kócos fejem , vállaira tettem,
könnyem törölte le, s én mindent feledtem.

A zord folyosón fülembe, lágyan dúdolgatott,
vigasztalt, kincsem nem lesz semmi baj, meglátod!
angyalom tudod, én veled nyugodtan mentem,
tudtam jól, nem hagysz el s ott leszel velem!

S ma felnőtt fejjel egy régi dalt dúdolgatok,
ma kicsit megint ott a kórházban vagyok,
a szél lágyan fújdogál, felcsendül a dalom,
angyalom hiszed?, én a boldogságtól most ragyogok!

SZERELMET VALLANÉK Szonett: 100.

SZERELMET VALLANÉK
Szonett: 100.
Írta: Ács Nagy Éva

Szerelmet vallanék, így versbe öltve,
Mert szóban azt kifejezni nem tudom,
Nélküled üres lenne a holnapom,
Mily rossz volt eddig létem, nem szeretve.

Leírom most, csodaszép lett a hajnal,
Veled együtt féltve, óvón ölel át,
Leplezte egy mosoly a vad éjszakát,
Így remény jött,s fényes lett nekem nappal!

Rímeimet , csakis neked faragtam,
Muzsám vagy, szeretlek, sosem tagadtam,
Zord időben is szép lett hát az élet.

Halok érted,vagyok, egy csábos szírén,
Ki veled táncol, ring a vágy láng tüzén
Ámor nyila szívemben magot vetett.

Büszke szüleim (De én is büszke vagyok)

Ács Nagy Éva
Büszke szüleim

(De én is büszke vagyok)

Örömkönnyek hulltak ma,
sírt két áldott jó lélek,
de nem fájdalom ült szemeikben,
büszkeség vert ott éket,
rám voltak most nagyon büszkék,
rám, a mindig ügyetlenke gyermekükre,
ki ott állt velük szemben a színpadon,
ki a gondolatait , örömét , bánatát, öltötte rímbe,
ne sírjatok, én a vállatokra borulok,
csókjaimmal életet lehelek
vénülő testetekbe, dobogó szívemet,
teszem reszkető kezetekbe!
Én hullatok könnyet most nektek,
a büszkeségem könnyét,
áldom az Istent , hogy nekem ti vagytok,
ti magamra sosem hagytatok,
áldom az Istent, hogy ti vagytok szüleim,
áldom értetek a földet, drága szeretteim!

Némaságra ítélve

Ács Nagy Éva
Némaságra ítélve

Terméketlen lett a mező,
tűz égette el a lelkeket,
víz nyelte el városokat,
nyugalom , máshová költözött,
holt éltek vala , domb van ott,
s napfény sem hatol át a kőfalon!

Nélküled halott szerelem

Ács Nagy Éva
Nélküled halott szerelem

Nélküled telnek el  már éjszakák,
ölelnélek még, de hiába hajt a vágy.
Nélküled telnek el a így a nappalok,
simogatnálak,de a kezek mozdulatlanok.
Nélküled múlnak, el óráim, perceim,
nevethetnék, de hullnak a könnyeim.
Nélküled üres,nem dobog a  szívem,
jéghideg, fagyos, érzéketlen a testem.
Nem melegítenek fel ölelő karok,
egyedül , magam , némán elvagyok.
Nélküled telik magányban az életem,
egyedül hagytál, így hamar öregszem.
Kihűlt bennem, elhagyott az érzelem,
magány ez, olyan halott szerelem!

Hát minek?

Ács Nagy Éva

Hát minek?

minek létezem,
ha nehezen lélegzem,
nem kapok levegőt,
fuldoklom,
elég volt, elég,
a sok mocsokból!

minek létezem,
ha véres a köpetem,
hányok az utálattól,
undorodom,
elég volt, elég ,
az örökös mocsokból!

minek létezem,
ha fáj a szívem,
beteg lett már lelkem,
feladom,
elég volt, elég,
a rothadó mocsokból!

minek létezem,
ha emberként csak fetrengek,
testemben lézeng a fertő,
haldoklom,
elég volt, elég,
már szenvedtem a mocsoktól!

KÉSÉSBEN Haiku.

KÉSÉSBEN
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva


hát megint késtem
mégis célt értem végül
volt egy jó napom

Békét kívánva

Ács Nagy Éva

Békét kívánva

A komor tél, összezúzta a gondolatom,
a hó lavinaként esett álmaimra,
maga alá temetve vágyaim,
nincs békesség a lelkemben.

Árvaként állok, mint egy ázott madár,
nyugalmamra szeretnék rálelni,
madárként a párommal repülni,
kis lakunkba vígan éldegélnénk,
s befogadnánk minden pici cinkét.

Megosztanánk velük az álmainkat,
adnánk, hogy a lavina össze ne törje
pille könnyű testüket, s a tél ködös reggele,
ne legyen nekik vágyaik, vesztő helye,
ébredjenek fel árva madárkáim a békére!

Nélküled szenvedés

Ács Nagy Éva
Nélküled szenvedés

én boldog, már soha többé nem leszek,
utam nem sima, rajt vannak kőhegyek,
nekem nem sok jut a szép fényes napból,
pedig elegem van már a pokolból,
jól fortyog mindig alattam a katlan,
ő melegít fel, nem a puha paplan,
nekem a pocsolya is már hullámzik,
egy homokszem, dagadó sárnak látszik,
boldog így most akkor mondd, hogy lehetek,
hiába nevetek, pedig szeretek!

FÉLIDŐSEN Haiku.

FÉLIDŐSEN
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

éveim száma
félidőhöz közeleg
rozsdás a vágyam

Az én karácsonyom

Ács Nagy Éva
Az én karácsonyom

Nagyon rég volt, de jól emlékszem, esett a hó, majd egy méteres , szél fújt ott kint, hordta a havat, mi Karácsonyra készülődtünk, nagyival sütöttünk, főztünk,. Anyu a fát díszítette, nem mondta, de mi nagyok, nagyon jól tudtuk ezt! Már nem volt titok, rég nem hittünk a mesében, csak jó volt még érezni a régi ízeket! Még kicsit gyereknek akartunk maradni, s ha lehet nagyon sokáig ! Nagyi konyhájában fahéj illat terjengett, s neki is olyan illata volt, szép volt ő, de most még szebb , a mindenét adta abba a kalácsba amit sütött, a szeretetét, és az többet ért nekünk mint holmi Barbi baba, már ez maga volt egy ajándék! Anyutól meg az, hogy csodálatos fát varázsolt nekünk, abból a kicsi fenyőből amit apu hozott ma az erdőből.
Nem lógtak rajta szaloncukrok, és fényes díszek, nem volt csillagszóró, vagy világító izzósor, és nem állt ezüst talpakon, csak a gerendáról lógott le. Alma, dió és színes szalagok díszítették, anya vattából csinált rá hópelyheket,csodaszép volt!! Egyszerű és mégis számomra most is a világon a legszebb! Mert még együtt voltunk, ajándék nélkül, de együtt !Boldogan ültük körbe az asztal, ettük az ünnepi vacsorát, és énekeltük a Mennyből az angyalt! Fogtuk egymás kezét, és öröm járta át a szívünket, nem éhezünk, nem fázunk, és mind itt vagyunk! A fahéj illat elkísér egész életemben, most is vágyom a kicsi ház falai közé, látom a kis fenyőt, érzem nagyit, érzem a boldogságot, mert tudom, nem az számít ki mit ad a másiknak ajándékba, és versenyeznek, hogy ki adjon drágább ajándékot a másiknak, nem ez az ajándék, hanem az élet, az átélt pillanatok , amit a szeretteinkkel tölthetünk! Ennél szebb ajándék nincs a világon, kínálhat bárki kincseket, de őket nem pótolja sosem!Az én igazi Karácsonyom ott van,ott ahol a fahéj illat terjeng , és egy kicsi fenyő lóg le a gerendáról!!

Áldott volt a nap Akrosztichon.

Áldott volt a nap
Akrosztichon.
Írta: Ács Nagy Éva

Áldott volt az a nap,mikor születtél,
Csak jöttél a semmiből, megváltó lettél,
Szebb holnapért ,az életed adtad

Nekünk pedig a reményt hoztad ,
Ajándék volt tőled az élet,
GYaur lelkünk , hozzád megtért!

Életünk , hitünk most már a tiéd lett,
Vigaszunk a halálban, te vagy,
Adtál sokat, fájdalmaink a te fájdalmad!

FELHŐ SZAKADÁS Haiku

FELHŐSZAKADÁS
Haiku
Írta: Ács Nagy Éva

Felhőszakadás
tré árnyékok a légben
negatív elme

Nélküled roncs vagyok

Ács Nagy Éva
Nélküled roncs vagyok

Vérem csorog, nélküled nem dobog a szívem,
elhagy minden erőm, lassan nem lélegzem.
Ölelem a semmit, a tegnapok keresztjét,
csókolom fájón, lázasan a múlt sebzett lelkét.
Belehaltam kicsit a tegnapi szóba,
aszott lelkem van, hozzád jár mutatóba.
Miénk volt akkor a szenvedély, a remény,
de elszállt, s vele haldoklom most én.
Emlékeimmel burkolom fonnyadt testemet,
fekete könny pereg, fekete föld majd temet.
Siratom az elszalasztott pillanatot,
könnyezem a kézzel már meg nem foghatót.
Összegörnyedve küzdök lét és nemlét között,
arénában harcolok kicsit a föld fölött.
Bárgyú vigyor van, mely most kíséri lépteim,
erőltetett mosoly felétek szeretteim.
Sóhajok szállnak messzire, vérző sóhajok,
utolsó lélegzet, s aztán halott vagyok.
Keresztem az örökké, hogy nem vagy nekem,
s még mindig fáj, hiába, nem gyógyul sebem!
Megint meghaltam a meg nem szokott magányba,
bele a könyörtelenül maró világba.
Mely savas lúgként teljesen szétmarta szívem,
fagyottá, érzéketlenné tette lelkem.
Roncs vagyok, e világ kitaszított roncsa,
hős vagyok talán, de a magányom foglya!

SZÜRKE VILÁG Haiku.

SZÜRKE VILÁG
Haiku.
Írta : Ács Nagy Éva

járatlan utak
egyenest szél fúj felém
szürkül világom

CSENDES FÁJDALOM Haiku.

CSENDES FÁJDALOM
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

kínos szerelem
tüze fájdalmat éget
szív csendben vérzik

HOLDFÉNY Haiku.

HOLDFÉNY
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

sötét félelem
mindig új a küzdelem
de fénylik a hold

Kis fenyő balladája

Ács Nagy Éva
Kis fenyő balladája

Hófehér lett minden, volt zöldellő erdő,
jégcsap van mindenhol, fagyos minden fenyő,
reszket egy kicsi fa, várja már a reggelt,
tán érte is jönnek, végre lesz ki rá lelt!

Észre veszi majd őt, lát szépet benne,
valakinek otthonába ,pont csak ő kellene,
ábrándozva így most, álomba szenderül,
s jön a hajnal , boldog, tűszeme felderül.

Emberek jöttek ki, itt fenyőt keresnek,
hirtelen az egyik, nála állt, emberek
ez pont jó lesz nekem, pont ilyent kerestem,
s neki lát, kiveszi a fát,türelmesen.

Haza viszi, boldog, szépen feldíszíti,
a szobában kellős középre helyezi,
megkondul hirtelen egy csodás kis harang,
körbe veszi boldog, kacagó gyermek had.

Ölelik,  csodálják , pompás kecsességét,
s kívánnak maguknak , másoknak csak békét,
boldog a kis fenyő, könnye láthatatlan,
azt hiszi magáról, hogy ő halhatatlan.

De az ünnepeknek nagyon hamar vége ,
ő pompáját vesztve landol a szemétbe!
De szívében ott van öröme a múltnak,
pompa volt halála, s dísze, Karácsonynak!,

Ma

Ács Nagy Éva
Ma

ahogy néztelek, néztem, a farmer
feszült farodon,
néztem, s tudtam ma farmer nélkül is
látni akarom,
csábító volt, kihívó feszessége,
szinte kínálta magát,
s testemben megindította
a fantáziát!

Nélküled( az élet)

Ács Nagy Éva
Nélküled ( az élet)

Nélküled, az élet megállt,
nélküled ,a lélek kiált,
nélküled, megfagytak a szavak,
nélküled, érzelmek is elhagytak,
nélküled, roncs ez a világ,
nélküled, mindenki pofon vág,
nélküled ,elhagyott a vágy,
nélküled, vágyom a halált!

Tűzet raktam

Ács Nagy Éva

Tűzet raktam

köré angyalok gyűltek,
táncoltak , nevettek,
ennyi boldog, csillogó arc,
ennyi mosoly, mi ott csillant,
neve volt a szeretet,
angyalokkal érkezett.
ölelte egymást, felnőtt és gyerek,
kívántak boldog, békés ünnepet.
angyalokkal táncolva, nevetve,
egymásnak örülve , felfedezve,
békében , melegben, ünnepelve,
kívánok én is mindenkinek,
égjen bennünk mindig a szeretet.

Pillanat volt

Ács Nagy Éva
Pillanat volt

Pillanat volt , pár perc béke,
lelkem magára talált,
nyugalom költözött belém,
pillanat volt, pár perc, megérte,
most bátran nézek a jövőmbe!

Burkoltam

Ács Nagy Éva
Burkoltam

Valamikor burkoltan,
burkoltam egy végzetet,
s most kényszerem,
burkolni ,burkoltan.

Kél a tegnap

Ács Nagy Éva
Kél a tegnap

Hínár, mindenhol hínár,
erdő mélye sikátort rejt,
roppan a hó lábam alatt,
megfagyott szinte az éj,
elveszett már a tegnap,
de valahol tudom , hogy kél!

Neked kisfiam...

Ács Nagy Éva

Neked kisfiam...

Nem is olyan rég volt
mikor szárnyra engedtelek,
mikor az első ügyetlen lépést
megtetted.
Most volt tán, hogy elkezdtél járni,
kezdted a szavakat is formálni.
Nem rég volt mikor kimondtad anya,
nekem ez volt életem egyik legszebb napja.
Nem is oly rég volt mikor először
ültél az iskola padjába,
belefeledkeztél a tanulásba.
Csodás dolog mi ott várt rád,
írás,olvasás , számolás.
Némelyikkel hadilábon álltál,
de te mindet beleadtál,
Tudod fiam,nem mindenki jól számol.
De belejöttél ,volt időd,
a tudni akarás győzött.
Végig gyalogoltál a létrán,
oltottad a tudni akarás szomját.
S most íme itt vagy újra ,végzős,
Érettségizel.
Felnőtt lett a kisfiú,,
vigyázz ne légy hiú.
Sorsodat most már te kormányzod,
de anya mindig ott van,ott,
hogy óvjon, féltőn szeressen.
Ne feledd mit tőle kaptál,
nem mindig lesz hab a tortán.
Bármit csinálsz ,ő vár rád,
szíved hozzá mindig haza talál.
Mutass példát,mutasd mit tőle tanultál,
szeresd őt,mert ő imád.
Légy becsületes ember,
erről ne térj le sohasem.
Ne tégy kitérőt,
vár a világ ,mindenre jut időd.
Most tanulod meg igazán,
hogy maradj talpon talaján.
Kormányozd életed a jó felé,
boldogan rohanj elé.
Ne feledd egy az élet,
egy igaz cél mi vezérel.
Akkor ha eléred,
életed boldogan éled.

Sikátorban

Ács Nagy Éva
Sikátorban

Sötét zivatar dúl bennem,
lázban lobog, szenved lelkem,
szinte fájnak a félelmeim,
sikátorban élnek érzelmeim,
élősködnek, véremet szívják,
nyakamat vámpírként rágják,
élve eltemetve a sikátorban,
fetrengek saját kínomban!

A bírám vagyok

Ács Nagy Éva
A bírám vagyok

Ítélkezem, magam,
magam felett,
ítélni döntéseimet,
rossz lépéseimet,
csak nekem lehet!

Mondókák az ÖkoMikulásnak!

Ács Nagy Éva
Mondókák az ÖkoMikulásnak!

5.

Hull a fáról a levél,
fújdogál a hideg szél,
valaki a fáról leesett,
gondolkodtam ki lehet,
tán biza egy manó,
de ez annak nem jó,
éreztem egy illatot,
mit a zsákja folyatott,
s rájöttem, ki lehet,
a zöld ruha kit rejthet,
ő a jó ÖkoMikulás,
más nem lehet, nem vitás!
Zsákjában van minden jó,
mi az egészségnek való!

6.

ÖkoMikulás itt van,
mert én csengőn hívtam,
egészségem szél vitte,..

7.

Alaszkai vadáfonya,
ezt nem a nyuszi tojta,
hanem zöld ruhában,
zöld szánon,
zöldes pázsiton,
ökoMikulás erre járt,
s engem most megtalált

8.
ÖkoMikulás,arra kérlek ha erre jársz,
gyógynövényes zsákod rakd ki,
had vegyen belőle mindenki,!

Titok minden pillanat

Ács Nagy Éva
Titok minden pillanat

Titok vagyok, vagy talány,
a múltban, eltűnt az a lány,
titok ki vagyok most, ki voltam,
titok az éltem, elakadtam,
az is az ,meddig leszek még,
mi lesz, a sors mire ítél,
fájok még, vagy majd nevettek,
nem tudom, utálok vagy szeretek!
titok, mit érzek szívemben,
s hogy dúl a háború lelkemben,
titok volt a születésem,
minden pillanatnyi lépésem,
titok volt bölcsőm, talány,
te magad vagy titok, halál!

Mondókák az ÖkoMikulásnak!

Ács Nagy Éva

Mondókák az ÖkoMikulásnak!

1.

ÖkoMikulás gyere már,
az én családom már úgy vár,
legyen egészség a zsákodba,
robbanjon a vitaminbomba!

2.

ÖkoMikulás, méregtelenítenék,
de elfogyott a jó termék,
ha nem hozol belőle,
megbolondulok jövőre!

3.

 Drága jó zöld ruhás,
drága édes ökoMikulás,
Dió olajam rég elfogyott,
remélem az után pótlást hozod!!

4.

Zöld Erdőben jártam,
zöld fenyőt vágtam,
rajta csüngött valaki,
a zsákja most szakadt ki,
hullott rám az egészség,
bűbáj, és a sok szépség,
ezért én vendégül láttam,
ki hiszi el, hogy ÖkoMikulást
már vártam, fényképezőm a kezembe,
koccintottunk, az egészségedre!!

Híd a mocsáron

Ács Nagy Éva
Híd a mocsáron

Lecsendesedett a holnap,
elállt az eső, inalt a szél,
maradványa lett ingovány,
lábam merült le mélyre,
de a napfény szivárog már,
látni a hatalmas fák közt,
s a ködfátyol eltűnik lassan,
és látom a mocsáron át,
híd vezet ki a fényre!

Szépséged varázsa

Ács Nagy Éva
Szépséged varázsa

Tavasszal, mikor virágba borul
a mező, szépséged akkor bimbózik
a kikelettel,táncot jársz a harmatos fűben,
nekem, karod nyújtod felém ,
menjek, feledjek veled, éledjen fel
bennem a te üde ártatlanságod,
járja át testemet a fehér tisztaságod,
melyet még nem fertőztek meg,
átok nem ül rajta ,gyermeki éned
még ott van lelkedben, s most én
veled ebben egyesültem,
újjá születtem általad, újjá a
harmattal , a tánccal, újjá a szerelemmel,
új lettem én a virágos Tavasszal!

Hajnali palást

Ács Nagy Éva
Hajnali palást

Barna hajad, kócos volt még,
a hajnal ébresztett fel, nemrég,
nevettél rám, nem fájt a tegnap,
mosolyodra áldást ad a pap,
erényem  örökké tiszta vizű,
hűségem csókja , mindig jóízű,
tied a szívem dobbanása,
rád esik szemem pillantása,
csobban bennem a szerelem,
mint hatalmas hullámzó tenger,
barna hajad , kócos volt még,
a hajnal palástolja az éjt!

Köszönöm Télapó

Ács Nagy Éva
Köszönöm Télapó

December, ó régi December,
hol én voltam még a kisember.
Izgatottan vártam a Télapót,
vajon hoz-e nekem ajándékot!
Lesz virgács a zsákjában,
bonthatom a csomagom, boldogan?
S most már nem én várom,
hanem az én kicsi tündérlányom.
Most az ő szeme ragyog,
s ha ránézek, én boldog vagyok.
Eszembe jut az én lázas készülődésem,
a gyerekkori álmom, reményem.
Szánkón érkezik a Télapó,
hogy jön ha nem lesz hó?
Látva a sok csomagot,
én ott most a múltban vagyok.
Gyerekként engem is eltölt az öröm,
Télapó neked köszönöm!
Köszönöm a mosolyt kicsi arcán,
köszönöm, hogy így nekem is adtál!

Búcsút intek

Ács Nagy Éva
Búcsút intek

Ködfátyol ereszkedett a kék égre,
homályosság van, árnyat játszom,
szemem bánatosan néz le a földre,
téged keresve, szívem megdobban,
útnak indul egy fájó vágy sóhaj,
lelkemből búcsút int a szenvedély!