SÍRIG TARTÓ SZERELEM
Szonett LXX IX.79.
Írta:Ács Nagy Éva
Jött felém, kezében egy rózsacsokor,
Szeme fénylett, ragyogott a mosolya.
Reszketett teste, úgy félt mint még soha,
Nem volt akadály, sehol sem egy bokor.
Illatát a csokrának megéreztem,
A mosolya pedig már elvarázsolt.
Testemmel melegítve, a vágy táncolt,
Eléje hát én is boldogan mentem.
A hajnali pirkadat együtt talált,
Választottuk végleg ,az élet s halált.
Szerelem ez, mely rózsával köszöntött.
Kezét mely reszketett, el nem engedem,
Akárhová megy is , mindig követem.
Együtt leszünk a sírig, a sors döntött .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése