Értetek szól ( Ukrajnáért)

Ács Nagy Éva
Értetek szól
( Ukrajnáért)

Eddig nevettek, most sírnak,
eddig eső esett, most könnyek hullnak.
Eddig öleltek, most temetnek,
eddig szerettek, most hantot keresnek.

Eddig perzselte őket a napfénye,
most emberek jajgatása csendül az éjbe.
Eddig csak tűrtek, vártak , reméltek,
most fellázadva harcba lendültek.

Eddig szorosan volt a lánc rajtuk,
most végre szabadság az óhajuk.
Eddig szegényen épphogy éldegéltek,
kis híján majd éhen nem vesztek.

De eddig mégis csend volt és béke,
megvolt a szeretet, család melegsége.
Tarka ruhájukat most feketére váltják,
megszokott útjukat temető felé járják.

Szívükben üresség és fájdalom,
de nem győzi le őket a hatalom.
Az én szívem itthon értük vérzik,
siratom őket, tudom hogy érzik.
Meghalt hősöket gyászolom,
s nem feledek ,velük én is fogadom.