Nagyi
(Emlékeimben)
Becsuktam a szemem, s láttam őt,
mosolyogva a semmiből jött!
Reszkető kezében hozta a reggelit,
kínált kedvesen: egyél kicsit!
Boldogan látja, falatozom,szól: várj kincsem, a tejet is hozom!
Megsimogatja fejemet,
hála az, mit feléje rebegek.
Ráncos kezét kezembe fogom,
barázdás arcára puszimat adom.
Tengerkék szemei vidáman csillognak,
szívében szeretet hullámai dobognak.
Karommal szorosan ölelem,
úgy szinte el sosem engedem.
Érzem a szívemnek kedves illatot,
mely az eltelt évek során bennem
mély nyomot hagyott...
Csak ölelem, ölelem,
Istenem, de nagyon szeretem!
Azt hittem, minden örök,
azt hittem, mindig együtt lesz jövőnk.
De elmúlt varázsa a létnek,
elment egy nyári napon, vége lett a földi életnek.
De itt van minden pillanatban, mit vele élek,
itt, s én vele előre boldogan nézek!
Mert az ő léte nem múlott el,
bennem ő vidáman (ahogy szokott), énekel!
Dalol, mint mezei pacsirta,
s szól hangosan általam,
szól a szeretetdallam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése