Kitaszítottan

Ács Nagy Éva
Kitaszítottan

Szakadt ruhámat a nyű eszi,
zsebem üres, nincs benne semmi.
Kenyerem, szikkadt, penész érleli,
fene nem, de a muszáj megeszi.

Torkomat a sírás rángatja,
milyen lesz a holnap holnapja.
Hajam zsíros, kócos és gubancos,
nincs most pénzem samponra sajnos.

Arcom mosdatlan, fogam vacog,
ideg az, mit szájammal rángatok.
Leheletem rossz ízű,bűzös,
fogkefét itt használni zűrös.

Kabátom régóta nincs, fázom,
az aluljáró köveit járom.
Melegít néha az alkohol,
nem érzem a hideget a mámortól.

Meleg ételt ha adnak eszem,
máskülönben kukából étkezem.
Vizet testem a nyilvános WC -ben látott,
vagy mikor kint az esőn ázott.

Munkám az sincs, már csak az utca,
koldulni járok a forgalomba.
Mi vagyok én, folyton ezt kérdem,
mi az én igaz valóm s létem?

Emberi roncs, nincstelen senki,
engem észre sem kell már venni.
Lakásom csak az utca köve,
takarom kartonpapírok zöme.

Cipőmnek talpa nincs, rég lyukas,
mégis taposom vele a sarat.
Az enyémet vagy talán másét,
néha nemtörődőm hazámét.