Szonett LXXXI.
Írta: Ács Nagy Éva
Szelíd gesztenyefa az udvaron,
Alatta összegyűltek a cimborák ,
Sürgés, forgás, nagy a vígadalom ,
Isszák a kereskedő jó ó borát.
Közéjük téved egy gyönyörű szűz,
Hajában fűkoszorú, nyakában gyöngy,
Szeme nem csillog, már szomorú fűz,
Élete volt eddig , csak rög és göröngy.
Bort itatnak vele a cimborák ,
Feledtetik minden eddigi baját ,
Kedveskedve neki, táncoltatják,
Szebbé teszik tán kicsit a holnapját.
S az életén melyet benőtt már a gaz ,
Illatos tündérfürt fut keresztül majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése