Kitaszítottan

Ács Nagy Éva
Kitaszítottan

Szakadt ruhámat a nyű eszi,
zsebem üres, nincs benne semmi.
Kenyerem, szikkadt, penész érleli,
fene nem, de a muszáj megeszi.

Torkomat a sírás rángatja,
milyen lesz a holnap holnapja.
Hajam zsíros, kócos és gubancos,
nincs most pénzem samponra sajnos.

Arcom mosdatlan, fogam vacog,
ideg az, mit szájammal rángatok.
Leheletem rossz ízű,bűzös,
fogkefét itt használni zűrös.

Kabátom régóta nincs, fázom,
az aluljáró köveit járom.
Melegít néha az alkohol,
nem érzem a hideget a mámortól.

Meleg ételt ha adnak eszem,
máskülönben kukából étkezem.
Vizet testem a nyilvános WC -ben látott,
vagy mikor kint az esőn ázott.

Munkám az sincs, már csak az utca,
koldulni járok a forgalomba.
Mi vagyok én, folyton ezt kérdem,
mi az én igaz valóm s létem?

Emberi roncs, nincstelen senki,
engem észre sem kell már venni.
Lakásom csak az utca köve,
takarom kartonpapírok zöme.

Cipőmnek talpa nincs, rég lyukas,
mégis taposom vele a sarat.
Az enyémet vagy talán másét,
néha nemtörődőm hazámét.

Boldogság az nekem

Ács Nagy Éva
Boldogság az nekem

boldogság az ha rám nevetsz
karodba zársz úgy ölelsz
érzem szíved dobbanását
tested remegő igaz vágyát
ha látom szemedben a fényt
látom ott a csillogó reményt
boldogság az hogy vagy nekem
te vagy már az én életem

HALOTT CSÓK Haiku

HALOTT CSÓK
Haiku
Írta:Ács Nagy Éva

halál kedvese
már az ő szerelmese
csókja is halott

Élek még

Ács Nagy Éva
Élek még

Még jön az újabb gondolat,
elmém tiszta, nem rothadt.
Még beszélek és nevetek,
ha kérdeznek megfelelek.

Kordában tartom akaratom,
pedig néha nem is akarom.
Jajgatok ha nagyon fáj valami,
nevetek ha szívem öröm éri.

Dobog testemben a motorom,
eremben vérem a patakom.
Gyorsan folyik, mint a pillanat,
még az élet hozza a gondokat.

Ébredező Tavasz

Ács Nagy Éva
Ébredező Tavasz

deres még a távolban határ
de ébred a lángoló Tavasz
a hajnali pirkadat simogat
a te akaratod fényt éleszt bennem
integet felém a kikeleti mező
bókodnak behódol a napsugár 
melegít s testemen az élet hatol át

Köszönet a ma reggelért

Ács Nagy Éva
Köszönet a ma reggelért


Ma reggel csodásan, vígan ébredtem,
köszönöm, hogy ezt a napot is megérhettem.
Ma reggel a szél megfésülte borzas hajamat,
madarak serege dalolt már az ablakom alatt.
Ma reggel a hajnal korán megmosdatott,
harmatcsepp volt az, mit rám hullatott.
Ma reggel a napfény öltöztetett ünneplőbe,
testemet átfestette, szivárványszínűre.
Ma reggel a szeretet kedvesen köszöntött,
minden felől, amerre néztem, csak úgy özönlött.
Ma reggel átjárta a boldogság a lelkemet,
ma szebbé tettétek nekem a siralmas létemet.

Értetek szól ( Ukrajnáért)

Ács Nagy Éva
Értetek szól
( Ukrajnáért)

Eddig nevettek, most sírnak,
eddig eső esett, most könnyek hullnak.
Eddig öleltek, most temetnek,
eddig szerettek, most hantot keresnek.

Eddig perzselte őket a napfénye,
most emberek jajgatása csendül az éjbe.
Eddig csak tűrtek, vártak , reméltek,
most fellázadva harcba lendültek.

Eddig szorosan volt a lánc rajtuk,
most végre szabadság az óhajuk.
Eddig szegényen épphogy éldegéltek,
kis híján majd éhen nem vesztek.

De eddig mégis csend volt és béke,
megvolt a szeretet, család melegsége.
Tarka ruhájukat most feketére váltják,
megszokott útjukat temető felé járják.

Szívükben üresség és fájdalom,
de nem győzi le őket a hatalom.
Az én szívem itthon értük vérzik,
siratom őket, tudom hogy érzik.
Meghalt hősöket gyászolom,
s nem feledek ,velük én is fogadom.

Valóság lesz

Ács Nagy Éva
Valóság lesz

Tegnap boldogan ünnepeltünk,
ma a reménybe menekülünk.
Bízzunk benne, hogy idén jobb lesz,
értünk valaki valamit tesz.
Valóság lesz , nem csak ígéret,
igaz a szó, igaz a cselekedet!

Féltelek

Ács Nagy Éva
Féltelek

Büszke vagyok rád kedvesem,
de féltelek
könnyeimet befelé nyelem!

Védd a hazát, óvd a védtelen,
reményt adj
ott ahol már rég elveszett!

Büszke vagyok rád kedvesem,
de féltelek
de tudom neked ez az életed!

Védd a hazát, óvd a védtelent,
ments meg
minden emberi értéket, életet!

Büszke vagyok rád kedvesem,
de várlak
mindig várlak, hogy visszajössz nekem!

Ezért hát magamban, befelé könnyezem!

Álom volt

Ács Nagy Éva
Álom volt

Szél volt , megrezdült a szempillám,
szitakötő szállt hirtelen előttem.
Gyönyörködtem selymes szárnyán,
valószínűtlenül szép volt, fenséges!
Szivárvány minden színe játszott rajt ,
átlátszó báj, ártatlan tisztaság.
A távolban felhangzott egy zongora,
mintha szírének hangja szólt volna.
Oda álmodtam magam hol hallottam ,
villámgyorsan elképzeltem egy mesét.
Hol minden igaz, de csak álomban él,
nem létezik , valóságban a szél hordja szét!

Tegnappal mérgezett

Ács Nagy Éva
Tegnappal mérgezett

Pengeéles kést mártott szívembe a tegnap,
sebemből szivárog a vér,lassan csepeg.
Tudtam nem lesz többé gondmentes holnap,
mert mérgezett kés volt az, mit belém mártottak.
A tegnappal átitatott , keserédes múlt.

Semmi vagyok

Ács Nagy Éva
Semmi vagyok

ma, csak egy kis porszem,
a szél átfújt szemcséimen.

Senki vagyok
ma, csak egy kis virág,
a tornádó kapott szirmom alá.

Valami mégis tán vagyok
ma, egy a sok közül,
ki a tömegben elvegyül.

Sötétségre ítélten

Ács Nagy Éva
Sötétségre ítélten

Csalódott a szívem,
olyan volt, mint régen.
Ugyanúgy fájt, mélyen,
kínlódott ,sebzetten.

Kínozták , gyötörték,
percet sem kímélték.
Bezártam kapuját,
nem nyitom ajtaját.

Testem a börtöne,
ott marad örökre.
Sötétségre ítéltem,
magam vagyok ítészem.

Simogass még

Ács Nagy Éva
Simogass még

mint ébredéskor hajnali napsugár
érints lágyan mintha szellő simogatna
ölelj még mintha utoljára ölelnél
oly forrón mint a perzselő napfénye
szeress bátran mert az élet röpke lét
kevés az idő mindenre nem elég
hát most kérek belőled még-még
szoríts magadhoz erősen el ne engedj

Vártalak

Ács Nagy Éva
Vártalak

Éjszaka fáztam, remegtem,
titokban érted epedtem.
Vártalak!

Nappal melegem volt ,izzadtam,
a fénybe nézve utánad sírtam.
Vártalak!

Úgy mint a sivatagban az esőt,
vagy mint a forróságban felhőt.
Vártalak!

Szomjaztam csókjaidra,
vágytam ölelő karodba.
Vártalak!

S jöttél, szomjam eloltottad,
csillapítottad vágyamat.
Vártalak !

Nemhiába,
szívemnek nincs már magánya.
Társak vagyunk, s egy az utunk!

Tévedés

Ács Nagy Éva
Tévedés

Tévedés volt ez a szerelem,
hamar kihűlt az érzelem.
Unott a vágy, kényszer,
simogatásod nem érzem.
Félre vezetett az érzelem,
tévedés volt, nem szerelem!

A csók

Ács Nagy Éva 
A csók

Nem csak csók volt, hanem a csók,
az igazi, az első szenvedélyes.
Amitől érzed, hogy az egész tested remeg,
amitől gyenge vagy, hirtelen forog veled a világ.
A testeden egy erőteljes hőhullám vonul át,
s tudod , érzed, az első perctől elvesztél.
Nem érdekel a külvilág, csak őt látod,
várod, újra és újra , hogy csókoljon.
Öleljen, szorítson , érezd a teste melegét,
öntsön el újra a hő, a vágy, a kéj.
Várod remegve, hogy lépjen tovább,
kívánod őt, akarod örökké a csókját.
Akarod, hogy melletted legyen , vigyázzon rád,
akarod őt mindig, egy egész életen át.

Nem leszek (Kocsmában)

Ács Nagy Éva
Nem leszek
(Kocsmában)

megszokott forgatag
ugyanazok az arcok
unott monoton mosoly
s most én közétek állok
alkoholtól bűzös lehelet
egy leszek veletek

mit feledtet az alkohol
csak több lesz a gondból
tántorgó részegek
büdös füstfellegek
nem leszek rabotok
még ha vért is izzadok

Nagyi (Emlékeimben)

Ács Nagy Éva
Nagyi
(Emlékeimben)

Becsuktam a szemem, s láttam őt,
mosolyogva a semmiből jött!

Reszkető kezében hozta a reggelit,

kínált kedvesen: egyél kicsit!
Boldogan látja, falatozom,
szól: várj kincsem, a tejet is hozom!
Megsimogatja fejemet,
hála az, mit feléje rebegek.
Ráncos kezét kezembe fogom,
barázdás arcára puszimat adom.
Tengerkék szemei vidáman csillognak,
szívében szeretet hullámai dobognak.
Karommal szorosan ölelem,
úgy szinte el sosem engedem.
Érzem a szívemnek kedves illatot,
mely az eltelt évek során bennem
mély nyomot hagyott...
Csak ölelem, ölelem,
Istenem, de nagyon szeretem!
Azt hittem, minden örök,
azt hittem, mindig együtt lesz jövőnk.
De elmúlt varázsa a létnek,
elment egy nyári napon, vége lett a földi életnek.
De itt van minden pillanatban, mit vele élek,
itt, s én vele előre boldogan nézek!
Mert az ő léte nem múlott el,
bennem ő vidáman (ahogy szokott), énekel!
Dalol, mint mezei pacsirta,
s szól hangosan általam,
szól a szeretetdallam!

Nagyi Születésnapodra

Ács Nagy Éva
Nagyi
Születésnapodra

most megint csak rád rád gondolok
eszembe jutnak a tegnapok
mikor virágért puszit kaptam
én csak álltam ott s mosolyogtam

emlékezem a boldog tegnapra
szaladtam a réten feléd kacagva
örültél s meséltél mindig nekem
perceim hozzád bújva töltöttem

sírtam értünk ha el kellett válnunk
mert szertefoszlott a valós álmunk
nyújtanám csokrom de már nem lehet
hiába van bennem még szeretet

mégis vagy nekem a mindennapokon
könnyezel könnyemmel a sorsomon
örömömben velem boldogan nevetsz
tudom a túlvilágon is szeretsz

Zene volt szívemnek

Ács Nagy Éva
Zene volt szívemnek

Hallottam, csilingelt, égetett mint parázs,
oly szép volt ez nekem , hajnali varázs.
Ajkadról szólt lágyan egy szép dallam,
suttogtad , szeretlek , elvesztem e szép szóban.
Vártam rád, vártalak, szóltál mézédesen,

zene volt ez szívemnek , igazi szerelem.

CIMBORÁK ÉS A SZŰZ Szonett LXXXI. 8I.

CIMBORÁK ÉS A SZŰZ
Szonett LXXXI.

8I.
Írta: Ács Nagy Éva

Szelíd gesztenyefa az udvaron,
Alatta összegyűltek a cimborák ,
Sürgés, forgás, nagy a vígadalom ,
Isszák a kereskedő jó ó borát.

Közéjük téved egy gyönyörű szűz,
Hajában fűkoszorú, nyakában gyöngy,
Szeme nem csillog, már szomorú fűz,
Élete volt eddig , csak rög és göröngy.

Bort itatnak vele a cimborák ,
Feledtetik minden eddigi baját ,
Kedveskedve neki, táncoltatják,
Szebbé teszik tán kicsit a holnapját.

S az életén melyet benőtt már a gaz ,
Illatos tündérfürt fut keresztül majd.

Elért a viharom

Ács Nagy Éva
Elért a viharom

Tépte ma a szél hajamat,
vihar verte kabátomat.
Eső áztatta arcomat,
sár dagasztotta bakancsomat.
A vihar elérte szívemet,

tépte bennem ereimet.
Eső egybeolvadt könnyemmel,
sárba taposott lelkemmel.

Fuldoklom!
Világomban nyakig vízben ácsorgóm,
elért a személyes viharom!

CSAK A CSEND Haiku.

CSAK A CSEND
Haiku.
Írta:Ács Nagy Éva

Csend ölel körbe
hallgatom némán szótlan
szívem sem dobban

SÍRIG TARTÓ SZERELEM Szonett LXXIX. 79.

SÍRIG TARTÓ SZERELEM

Szonett LXX IX.79.

Írta:Ács Nagy Éva

Jött felém, kezében egy rózsacsokor,

Szeme fénylett, ragyogott a mosolya.

Reszketett teste, úgy félt mint még soha,

Nem volt akadály, sehol sem egy bokor.

Illatát a csokrának megéreztem,

A mosolya pedig már elvarázsolt.

Testemmel melegítve, a vágy táncolt,

Eléje hát én is boldogan mentem.

A hajnali pirkadat együtt talált,

Választottuk végleg ,az élet s halált.

Szerelem ez, mely rózsával köszöntött.

Kezét mely reszketett, el nem engedem,

Akárhová megy is , mindig követem.

Együtt leszünk a sírig, a sors döntött .

DE JÖN Haiku.

DE JÖN
Haiku.
Írta:Ács nagy Éva

Napfény melenget
átjárja a testemet
jön még zord idő

Tévedésem

Ács Nagy Éva
Tévedésem

tévedés volt belátom tévedtem
engedetlenségem lett a tévhitem
szívembe mart egy tompa fájdalom
piszkafa lábam meg-megroggyant
csonttá aszott testem elfogy lassan
lelkemben penészes űr sarjadott

Álomvilág

Ács Nagy Éva
Álomvilág

Felépítettem egy álomvilágot,
hol minden vágyam, valóra váltok.
De nem volt más ez csak egy képzelet,
rájöttem boldog mindig nem lehetek.
Ringattam magam a szépben, majd elhittem,
de ez most tényleg sehol nincsen.
De talán más lesz egyszer, nem képzelet,
mert a boldogság , csak bennem létezhet.

Mert szeretem még

Ács Nagy Éva
Mert szeretem még

Napsugár játszott izmos testén,
szivárvány ragyogott kék szemén,
ha ránéztem már boldog voltam,
akaratlanul, mosolyogtam.

Mozdulata varázs tánc volt,
vele táncolt kecsesen a hold,
ringása ,enyhet adó szellő,
simogatása nekem erő.

Ha kacagott, én is kacagtam,
hangjából teljesen jóllaktam,
ha sírt ,sírtam én fájón vele,
mert eggyé forrt velem a lelke.

Mert szeretem őt, úgy ahogy van,
télben, nyárban esőben, hóban,
keresem a befagyott tóban,
velem van minden gondolatban.