2014. április 4., péntek

Miltner Szabó Mónika-- Ács Nagy Éva - Kovácsné Róza Közös vers Nélküled

Miltner Szabó Mónika-- Ács Nagy Éva - Kovácsné Róza
Közös vers
Nélküled

Langyos esti szél fúj,csillagok tengere az égen,
szerelmemnek küldöm ,bús sóhajom a széllel.
Elmondom neki , hogy mennyire szeretem,
s nélküle én már tudom, nem létezem,
Hiányzik mosolya, kedves tekintete.
semmi vagyok, halott nélküle!
.Kell hogy lássam mosolyát,este. ,
érezzem bőrömön keze simogatását,.
Érezzem teste melegét! Jöjj, vissza várlak én,
nélküled nincs remény ,nincs életem.
Hiányzol mint fának a falevél,
a hideg őszi szélben.

Ágyam nélküled megfagyott ,hideg,
gyűrött párna az, mit én most ölelek.
Még orromban érzem csábító illatát,
rám szegezett gyengéd pillantását.
Látom ahogy sétáltunk kéz a kézben,
s fény ragyogott akkor a szemében.
De most még csak, álmomban létezel,
álmomban ölel szenvedéllyel kezem.
Hátha majd az álom valósággá válhat,
s örülhetünk még egymásnak....
De este kezem csak az üres ágyat tapintja,
szemem csak az ürességet látja !

Lassan fognak telni a napok,
míg újra ajkadra csókot adhatok,
Hiányzanak a meghitt beszélgetések,
fáj, hogy nem érhetlek el.
Kereslek, de semmit ér kezem,
ölellek, de levegőt ölelem.
Ha behunyom szemem , látlak,
látlak kacagni ott vidámnak.
Mindig örültem arcod mosolyának.
de érzem szerelmed így könnyebb lesz ,
e pár nap nélküled lassan telik el.
De ha megtalállak ,el nem engedlek.

Könnyem áztatja el pillanatunkat,
temetve a múltunkat
Fáj még a hiányod ,el sosem múlhat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése