(Zizikének!)
Ha elveszítem őt, szívem lesz hideg halott,
ha elveszítem őt,darabka énem lesz fagyott,
annyi bájt, annyi szépet lopott életembe,
törékeny testű lény, de szeretni való lelke,
ha elveszítem őt, nehéz lesz nélküle,
itthon nem lesz olyan már, többé semmi sem,
csend költözik újra a kopott falak közé,
szürke köd gomolyog a sivár plafon fölé,
s lelkemet akkor örökre lelakatolom,
szívem üres,őt senkivel sem pótolhatom!
