Álom Cadillac.

Ács Nagy Éva

Álom Cadillac.

Ha nekem lenne egy Cadillacem,
anyámat mindig magammal viszem.
Felfedezzük együtt a világot,
megnézzük azt ,amit sosem látott !
Bejárjuk majd,  egész Europát,
Eiffel toronynál eszünk egy tortát.

Rómába érve, majd ha megállunk,
spagettit mi pizzára halmozzunk.
S ha elérjük a Tirrén tengert,
megismerünk sok fajta embert.
Kagylót gyűjtünk a forró homokban,
lehet pont a híres Francia honban.

Angliában a palota előtt,
eljárjuk az angol keringőt.
Ha kedvem lesz megyek vár Amerika,
álmom az , mi visz minket oda.
New York színes utcai forgataga,
mesebeli álom, forgalmas éjszaka.

Millió ember, és házak, tornyok,
nézünk ,mi nézünk, ámulva bámulunk.
S ha meguntuk  akkor megyünk tovább,
látni akarom még én Kanadát!
A Niagara vízesést csodálni,
látni erejét , soha meg nem unni.

S aztán felébredni , hazatérni,
anyám boldog szemébe nézni!
Látni azt , hogy elégedett , velem,
tudni azt, minden vele rendben.
De így is látom, tudom,  hiszem,
pedig nincs is nekem Cadillacem!

Tudom vár rám

Ács Nagy Éva

Tudom vár rám

Erdő közepén,
holdvilágos
éjben,
álmot küldök feléd,
igazit , valósat,
szívem szeretetét,
vidd, repítsd szél,
meg ne állj,
mert ő valahol vár,
tudom, álmodtam,
nem gátolnak meg
fenyvesek,
nem állnak utamba,
hófedte hegyek,
nem állít meg
jégeső,
nincs előttem
förgeteg,
megyek,
mindenen keresztül,
nincs ami visszatarthatna,
nincs oly erő, s hatalom,
szerelmem magányban
sorvadni
nem hagyom!

Maradj

Ács Nagy Éva

Maradj

ne menj még
még maradj
alig láttál valamit
épp hogy éltél
ne menj idő előtt
küzdj az életért
küzdj azokért
kiknek életet adtál
kik aggódva figyelnek
várnak vissza
várnak rád
még maradj
ne menj még

Bölcs a kincsem

Ács Nagy Éva

Bölcs a kincsem
zene, szellemes, kedves, megértő, büszke.

Már régóta a zene a minden nekem, ha nem hallom nyugtalan vagyok,mindig szólni kell, ha ideges vagyok jó nyugtató, s minden bajom feledem.Más nincs a tévét nem szeretem. Minap unokáztam, kicsikém mesélt, mami tudod, hogy vannak szellemek? kérdezte ártatlan bájos arccal.Hirtelen szólni sem tudtam , ki mondta ezt neked kedvesem?Hát tudod a Virág, a Kíra anyukája mondta anyunak,és én kihallgattam,és azóta mindig rosszat álmodok!! Mami most akkor vannak ? Félnem kell tőlük?Megértően végig hallgattam, vigasztaltam , majd én megvédelek, én nem félek tőlük!! Büszkén nézett rám, mami te erős vagy? apu mondta, hogy ő is az, mert sok erős paprikát evett, és attól lett erős! Te is azt ettél?
Hát erre megint csak alig tudtam felelni, tudod a bátorság nem attól függ ki milyen paprikát evett hanem belül dől el,képes vagy e arra , hogy szembe szállj bármivel!!És tudod zenét hallgatok, mert jó, és tévét alig nézek, mert ott is mindig ilyenekkel tömik a gyerekek fejét! Tegyünk be valamit, valamit ami neked is tetszik?Néz rám, csak néz, s megszólal szellemesen, mami nekem nem tömik a fejem, mert nem lukas, nem tudnák, és amúgy is már tele van, nem fér be oda semmi!! De azért zenét hallgatok veled! És mit kért a drágám! Monster High Zenét! Na ez kellett még nekem, vérfarkasok, vámpírlányok, Hát csoda , hogy szellemeket lát!!! Ilyen a mostani világ! Hol vannak a Vuk imádok, vagy a Lolka és Bolka , vagy bármi más amin mi felnőttünk!! Már múlt lett , lassan történelem, a Moncsicsik felkerültek a padlásra , a Barbinak is az ideje lejáróbán, helyette, kék hulla babákkal sápadt vámpírlányokkal,és vérfarkasfiú babákkal álmodnak, és térnek nyugovóra!!

Megszülettél

Ács Nagy Éva
Megszülettél

Fontos volt nekem léted, éreztelek,
alig vártam hogy végre láthassalak.
Rám nézz, én legyek a legelső kit látsz ,
ne félj ,az első perctől vigyázok rád .
Megijedtél , homlokod összeráncolod ,
annyi minden más és ismeretlen vett körül.
A fény bántotta szemed, nem nyitottad ki ,
sírtál, de tudtam ,ha meglátsz megnyugszol.
Én itt vagyok vártam rád , óvlak a fénytől ,
beszélek neked, csókomat az elsőt adom
puha még kicsit mázas homlokodra.
Remegsz ,kicsi szíved összevissza dobog ,
megfogom aprócska gyenge kezedet ,
mellemre teszem puha bársonyos testedet.
Hallgasd , az én szívem is összevissza dobog ,
én is félek, nekem is ismeretlen minden.
Érzed az ismerősnek vélt illatot , mely belőlem árad,
s már nem sírsz , nem remegsz, nem félsz többé.
Jó helyen vagy ,biztonságban , nekem születtél ,
és én neked , régen , de akkor tudtam ,hogy leszel.
Álmomban pont ilyenek képzeltelek el,
s azért vagyok ,hogy neked örökké legyek.
Fontos vagy nekem ,fontos ,hogy boldogan élj ,
fontos, sose félj, nem tudlak megóvni majd
a csalódásoktól , de enyhíteni a fájdalmat ,igen ,
azt talán , mert vállamon kisírhatsz mindent mi bánt,
én vagyok és leszek, nem hagylak magadra!
Mindig vigyázok majd rád, hisz számomra te vagy a világ!

Piros rózsa szerelem

Piros rózsa szerelem

Piros rózsák között ért az álom,
hol fejem a válladra hajtom.
Piros rózsák szirmával takarózom ,
tested meleg s én magamra húzom.
Illatos virágok közt éled nászunk,
varázstánc ez , mit újra járunk.
Kábító illat , csábító szírén,
arcom lágyan az arcodhoz ér.
Az álom elillant , nem is volt tán,
vágy volt velünk csak ezen az órán!
Rózsaágyon örök nászt vetünk,
jelen van , az álom nem lesz velünk.
Piros rózsa , végtelen szerelem,
magamat a halálig karodba vetem.

Nyugalom a tanyán

Ács Nagy Éva
Nyugalom a tanyán

Béke, és néma csend honol és nyugalom ,
a pásztorsípját szólni már közelről hallom.
Két báránykája legelészik a fűben,
a gazdát bégetve futkározzák körbe.

Meleg van, szinte perzsel éget a forróság,
felhők kékjén a fény nagy-erővel hatol át.
A pásztor szárazfa árnyékába húzódik,
izzadtság csepp homlokán, szél nem lengedezik.

Esőt ígértek az éjszakai lidércek,
de ide most még eddig meg nem érkeztek.
Háttérben látszanak a nádtetős házak,
kémény füstje jele . ideje van a vacsorának.

Az asszony megfőzte már az estebédet,
készen van, ura most nyugodtan haza térhet.
Redős homlokát megráncolá, int , indulás,
etettek, most én jövök, nincs robotolás.

Csend , nem szól ellent senki , bárány béget csak,
de a jó fűből, harmattal, holnapra is marad.
Hazaérve állatkáit a karámba tereli,
köszön nagyot , s a vacsorát jóízűn eszi.

Imával köszöni meg azt amit ő adott s kapott,
tudja már előre , holnap sem lopja ő a napot.
Fáradtan vánszorog a nyugvó helyére,
felesége mellé fekszik, s pihenek végre!

Már megszoktalak ( hiányzol )

Ács Nagy Éva

Már megszoktalak ( hiányzol )

Ha nem vagy velem hiányzol,
oly nagyon fáj magányom,
kezem nem simítja a billentyűzetet,
Entert üresen nyomni nem lehet
egerem a csendben nem világít,
csak a sarokban játssza a cincogit.
képernyőn feketeség, nincs élet,
nincs szín, csak magány , szürke lét,
számítógépemen kék a halál,
ez az üresség most szívembe talál!

Szóljon a dal

Ács Nagy Éva

Szóljon a dal

Dalolj még kismadár,
szívem még rá úgy vár.
Dalolj csak, vidítsd a lelkem,
bánatom most hadd feledjem!
Dalolj ,szívemből szólj,
mindig nekem dalolj!

Akrosztichon MINDENBEN SZERETLEK Telesztichon SZERETLEK

Akrosztichon
MINDENBEN SZERETLEK
Írta:Ács Nagy Éva

S zaladok versenyt a széllel ,
Z okogva keresem kezedet éjjel.
E lrohanok a nap felé,
R ügyet hozok a virág elé.
E lvarázsolom neked az éjszakát,
T avaszt hozok neked és a mát.
E lhiszed már, hogy szeretlek ,
T éged mindenben kereslek.

Telesztichon
SZERETLEK

Már most,hogy vagy nekem job B
Az álmot varázsoltad fénny É
Az álmon túl is szeretle K
Én boldog vagyok így vel E

Üvöltve fáj a lét

Ács Nagy Éva
Üvöltve fáj a lét

Nem tudhatom kit fűz hozzá érdek,
hogy fájjon, máglyán égjen a lélek.
Marcangolja züllöttnek vélt létemet,
vérem tinta kékké vált, piros helyett.
Testem halott lett, érzéketlen hideg!
a halál  most üvöltve váltott meg!

Mindig másért könnyezem

Ács Nagy Éva
Mindig másért könnyezem

Könnyem évszakokként változik,
lelkem a másik után vágyódik.
Télen siratom a forró nyarat,
ősszel vágyom a bimbózó tavaszt.
Nyáron a tél után epekedem,
tavasszal , megint ősz kell nekem .

Vizsga drukk( Avagy Német vizsga )

Ács Nagy Éva
Vizsga drukk( Avagy Német vizsga )

Na akkor ma reggel hajrá, be kell bizonyítanunk, hogy ez 12 nap nem volt hiába, volt értelme kicsit, hogy itt ültünk.Izgultunk, forrt a levegő mindenkinél, na most belehalunk ! Mi akik a nulláról indultunk, nem is reménykedtünk abban, hogy fog menni. Kint az épület előtt egymást nyugtattuk, számtalan cigit elszívtunk, (már aki dohányzik) gyomrunk remegett, én azt hittem a tenger hullámzik ott bent nekem! De nem az volt ! (hála az égnek) csak az ideg hullámzott, dolgozott, de alaposan! Sorba mentünk ki az asztalhoz, húztunk számos feladatot, aki oda került mondta, mondta amit tudott! S ha tudta látszott rajta a megkönnyebbülés jele, a szem csak csillogott, a mosoly szinte rögtön fülig ért! Marika a tanár azért néha rendesen belekérdezett, és szinte kihúzta mindenkiből a jó választ!
Na nekem még egy cigi ( lehet tán kettő is ) rögtön azonnal kell mindjárt én jövök, a vihar az én partomat érinti ,s benne úgy érzem zátonyra fogok futni! Jaj Istenem most kéne egy féldecit innom! Hátha akkor fel sem fogom fogni azt ami körülöttem forog! De nem lehet, no alkohol, tiszta józan ésszel kell túlesnem rajta! Vagy sikerül, vagy nem, ez a két lehetőség van! Nincs több! Izzadtam előre, pia nélkül is ( meleg is volt ) mint a ló!!Erőt merítve bementem (30 év után vizsgáztam ) ,és mennem kellett a kínpadunk (asztal volt) felé, húztam, csak azt csak az órát ne! fohászkodtam, és tényleg nem húztam ki, ! Amúgy nem kaptam túl nehéz kérdéseket, 10 perc felkészülési időt azt igen ! Utána szinte észre sem vettem túl voltam rajta, ment minden mint a karikacsapás! Na azért élek, ( nem haltam bele) pedig Marika belekérdezett nekem is, főleg azt a fránya lepkét, (Schmetterling ) csak azért mert én tudni akartam , meg a színes ruhám, (ha tudom feketét veszek fel csak ma !) Nevetéstől hangos lett a terem megmondtam, (igaz súgtak, mert a lepke nem jutott eszembe, bevallom ) Vége végre, végeztem, 4 es!! egy nagy sóhaj , és friss levegő de azonnal!! A viharnak vége, elvonult, nem tördelt fákat, nem döntött le háztetőt, és én is a földön járok!! Cigit , snapszot akarok!! Most kell, most nagyon nekem!! Sikerült, el sem hiszem!! Sikerült mindenkinek ! Auf Wiedersehen , kínzó terem!

Búzavirágos mező

Ács Nagy Éva

Búzavirágos mező

Búzavirágtól kéklik a mező,
pipacs bújik a kékségből elő.
Boldogan szaladok csokrot szedni,
édesanyámnak akarom adni.
Így egyszerűen a rétvirágát,
egyszerű szép , illatos csokrocskát.
Mely természetes, magában nemes,
szívemet anyám , csak benne keresd.
Anyám , most mindenem neked adom,
Sóhaj, várom szólj, így szeretlek lányom.
Nem is akarok soha  más lenni,
más nevelést kellett volna kapni.
De nekem ez tökéletes, pont jó,
valódi és igazi útra való.
Itt  van ez a vadvirágcsokor,
benne búzavirág s pipacs hódol.
Szeretlek anyám  így egyszerűen,
köszöntlek hangosan bent szívemben.
Köszöntlek ma fénylő napsugárral,
köszöntlek én lelkem mosolyával.
Köszöntlek a madarak dalával,
rigófüttyös hajnali szerenáddal.

Könnyezem

Ács Nagy Éva

Könnyezem

Kertek alatt , lehullt avar,
távolodik a nyári évszak,
viharos széllel búcsút int,
könnyeimet az ősz figyeli ,
mint érem vagy diadém viselem,
s égi jelként homlokomra teszem.
Hát ezért könnyezem!

Lepke álom( Kép :Dr. Götli Kinga Réka )

Ács Nagy Éva
Lepke álom
Kép:Dr. Götli Kinga Réka 

Tarka lepke száll felém,
szivárványszíne varázs,
apró mozdulata vágy tánc,
szirmok között izzó máglya,
levegőben szikrázó násza.

Mindig veled

Ács Nagy Éva

Mindig veled

Nem rég volt, talán tegnap,
megszülettél, rám mosolyogtál.
Sírtál kicsit, de átöleltelek,
közelemben megnyugodtál!
Boldog voltam , vártalak,
de mára az emlékek maradtak.
Kirepültél, messzire mentél,
éled az életed, felnőttél.
Már nincs szükséged úgy rám
mint rég, már minden teljesen más.
De én itt vagyok, úgy mint mindig,
várlak, haza jössz, szívem ebben bízik.
Szeretnélek újra átölelni,
szeretnék neked mesét mondani.
Kézen fogva sétálni veled,
ugye te is őrzöd emléked?
S ma megint rád gondolok,
szülinapod van, ezért írok.
A te napod, kicsit tán enyém is,
pár éve ezen a napon láttalak meg én is.
Mindig veled, s te mindig velem,
mert nem távolodott el a szeretetem.
Isten éltessen kicsi lányom,
én ezt neked szívemből kívánom!

Nyerek te sors

Ács Nagy Éva

Nyerek te sors

Elszállt látod az álom,
elrepült hát galambom.
Elvitte őt a nagyvilág,
létemben végleg megrogyám.

Szenvedek, de küldök még
egy sóhajt , mert nem elég.
Ne kínozz hát tovább,
te sors ,nem vagyok báb!

Élek és még harcolok,
semmit fel nem adok.
Még mozdulok , lélegzem,
hát harcba szállsz velem?

Mersz még szembe köpni,
tudsz te majd veszíteni?
Én tudok, de nem fogok,
végsőkig hadakozok.

Tépázott lelkem fetreng,
tekintet messze mered.
Várom, megszűnik minden ,
feltűnik hát a fényem!

Gondolat (mikor a tanulást kezdtem)

Ács Nagy Éva
Gondolat 
(mikor a tanulást kezdtem)

Tanulj tinó
ökör lesz 
belőled
Tanulj
de mi van
ha nem
érted
Felfogásod
oly béna
kicsit vagy
nagyon
értelmesen
azért
nézel
néha
HA ha
hát tanulj!

Jövőt hiszem

Ács Nagy Éva
Jövőt hiszem

Valahol messze már múlt , történelem,
bronzba öntve áll, örök gyermeksereg.
Hegedű hangja most hallatszik a szélben,
kicsi lány csodálkozik -e szépségen.
Izzik a levegőben szeretet és béke ,
a kislány nevetve néz bánattal szembe.
Szomorkodik kicsit, mert közéjük állna,
akaratát nézd csak, végig is hajtja.
Dacol most mindenkivel ,mert hinni akar,
ijesztő tette, de teljes a gyermek óhaj.
Rohanva táncba hívja a kis-bronz fiút,
a szebbiket , neki kedveset , nem hiút.
Tükröt napnak tartva , karok a magasba,
táncolnak álmot , lábuk jár tangóra.
Igazi gyermek álom, gyermek szerelem,
ez nem múltat jelent , bennük jövőt hiszem!

Rád vártam

Ács Nagy Éva

Rád vártam

Vártalak, hosszú éveken , napokon át,
reszketve , fázva sírtam át az éjszakát.
Elfojtott vágyaim ott szabadon jártak,
önkéntelen sóhajaim feléd szálltak.
Képzelt simogatásod égette a bőröm,
álom csókjaid tűzét  , még számon őrzöm ,
Vártalak, reszketve, igen, néha sírva,
vártalak, jöjj értem, titkon ebben bízva!

Magam ura vagyok

Ács Nagy Éva

Magam ura vagyok

Kedves , drágáim,  ellenségeim,
hiába az átok mit fejemre szórtatok,
még  azért is nyílik mellettem virág,
parázslik cigarettám a hamutartóban
tévhit hogy hálni jár belém a lélek,
még dobog a szív, izzik a létem,
látjátok , lehajtott fejjel, de büszkén megyek,
örömöt nem  adok , nem szerzek nektek
azzal ,hogy feladom, mert nem és nem,
magam oldom meg, én hagyom nyílni a virágot,
bárányfelhőt az égre magamnak képzelek,
magam keresem a napsütötte világos teret,
ha akarom, ha kell megtalálom,
más úgysem találja meg helyettem,
panaszom én hallgatom meg,
nincs szükségem rátok,
arcotokon csak bárgyú vigyor bimbózna,
magam uralkodok magamon,
nekem kell a helyes utat megtalálnom!

Hiány

Ács Nagy Éva
Hiány

Felnevelted őket, kirepültek,nem maradt semmid,
az üres gyerekszobát könnyezve járod végig!
A falakon visszhangzik a nevetésük ,kacajuk,
hallod füledben ,a szőnyeg őrzi még lábnyomuk.
A játékok bánatosak, sorban ülnek, porosodnak,
nehezen hiszik el, hogy végleg elmúlt a tegnap.
Szívedben üresség, belemar a jeges fájdalom,
minden jelentetek, hogy jönnek várod ,igaz álom.
A pók úr ott ahol ők jártak, táncoltak , daloltak,
hálót szőtt életedbe, üres számodra a holnap.
Várnod kell , miért,?tán sora kerülsz , mindig csak várnod,
várnod arra , hogy megszánnak, s teljesül az álmod.

Álmom keresem ( Evokáció: József Attila :Álmomban enyém vagy)

Ács Nagy Éva
Álmom keresem
( Evokáció:
József Attila :Álmomban enyém vagy)

A boldogság most némán hallgat
nincs szó , nem is kellenek szavak
titokzatos csend a szenvedély parazsa
mely duruzsolt nekem suttogott fülembe
s száraz ajkamra csókot lehelt a vágy
szította a tüzet szívemben az éji varázs
kesergő könnyemet törölte fel
vérző múltat jelenné alakítva
meglepődtem  hogy ez megtörtént velem
álmomban mindig veled létezem
ébrenlétemben az álmot keresem

Kérlek Istenem

Ács Nagy Éva
Kérlek Istenem

Istenem, ha kérhetnék tőled valamit,
nem pénzt, nem mást , csupán annyit,
a bizonyos hídon, vele szeretnék menni,
vele , kézen fogva , boldogan nevetni.
nem félve, az ismeretlentől rettegve,
egymás szemébe nézve , karöltve.

Az én utam

Ács Nagy Éva

Az én utam

Utamon egyedül lépkedek tovább,
átalakult számomra már a világ.
Utamon pocsolyák , rengeteg a sár,
szöges bakancsom feltörte a bokám.
Utamon néma jel van , megrekedt szó,
nem szól hozzám senki , nem mondja jó.
Utamon nincs ki szőjön valós álmot,
nincs ki színezze szépre a virágot.
Utamon lehet sosem süt ki a nap,
harangot húz lassan felettem a pap.
Utamon nincs társam aki átölelne ,
csókok lángoló tűzét számra lehelne.
Utamon egyedül vagyok, nincs vágyam,
örömöm nem túl sok van a magányban.
Utamon bíborszínű volt az ég is,
szívem fájdalomban őrlődik mégis.
Utamon megtörten végig lépkedek,
végére érve majd száz-sebből vérzek.
Utamon a sors réges-régen megfagyott,
beteg szívem vérzik  ,örökre halott.

MAGÁNY FOGLYA Szonett 89.

MAGÁNY FOGLYA
Szonett 89.
Írta: Ács Nagy Éva

Bezártak hát, börtön lett lelkem már,
Hosszú hideg ,sötét éj a kedvesem.
Magány ölel át ,szorít , vonz engem ,
Reszketve fáj minden , testemben láz jár.

Ölelem kétségbe esve a semmit,
Hideg ajkam , csókolom a levegőt.
Álmom múlt , tele sírom a zsebkendőt.
Forr a vérem ,vágyam még túlzón hevít.

Fogoly vagyok, nincs életem, világom,
Istenem ! de fájdalmas itt magányom!
Szám hallgat, miért ?nem felel senki sem?

Üres élet , fény nélküli nappalok,
Fázós , sötétségre ítélt hajnalok.
Miért lett börtönöm saját érzelmem!

Ma is kő kőleves

Ács Nagy Éva

Ma is kő kőleves

Lassan ma is odajutunk,
kőlevest kell majd főzni.
Üres a zseb, üres a konyha,
sajnos nincs mit tenni.
Ki nem tudja, nem ismeri milyen,
ad nekünk, lehet  nem szívesen.
Hordja majd a spájzából a belevalót,
kolbászt, krumplit, minden jót!
Ej minő tragédia , mire rájön ő buta,
jól lakik a falu minden nyomorultja!

Perzselő fény

Ács Nagy Éva

Perzselő fény

Átölelt a hajnal
a fény bennem volt
csak túl mélyen

körbefont liánként
el nem engedett
velem éledt újjá

testembe férkőzve
szerelem lobbant
mint hatalmas óriás

lassan nőtt sarjadott
elvetett szerelem magod
belehaltam kicsit

a vágyba a kéjbe
mámoros varázs
perzselt teljesen át.

Magam nógató

Ács Nagy Éva

Magam nógató

Álmosan néztem saját tükrömbe,
láttam, én voltam magammal szembe!
Ez én vagyok , borzas haj, csipás szem,
kótyagosan álltam , szédelegtem!
Tükörképemhez beszéltem ,na balga,
indulj nosza , hamar ess túl ma rajta!
Ne hagyd , hogy lelkedet romba döntsék,
ragályos szennyekkel megfertőzzék!
Fess , pingálj, akár szivárványt az égre,
nevetve nézz a gondok szemébe!
Múlandó a lét, csak egyszer éljük,
nem kell, hogy sérülten mankóval tegyük!
Légy te , aki eltángálja a sorsot,
hát mondd ki te azt az utolsó szót!
Magam jövőmbe nézve , így nógatom,,
s felébredtem, láttam a szivárványom.
Én festettem  meg ilyen színesre,
én pingáltam hát kéket az égre!
Sütött a nap, melegített engem is,
látjátok hát ,boldog leszek mégis!

Nem számít más

Ács Nagy Éva

Nem számít más

Nem verseny ez,
én nem versenyzek senkivel.
Nem számít más, ki a szebb ,
csak az, hogy mit takar a máz.
A külső csak pillanatnyi illúzió ,
mely idővel elmúlik, tovaszáll.
De hogy belül mit rejt a szív ,
csak az fedezi fel, ki szeret igazán!

Álmodom tovább

Ács Nagy Éva

Álmodom tovább

Fák virágok, gomolygó fellegek ,
búcsúzni jöttem most ide tőletek .
Nap , hold és ragyogó csillagok ,
nemsokára a tejúton ballagok .
Zöldellő rét , fenyvesekkel teli erdő ,
ha rátok gondolok, könnyem tör elő.
Rohanó patak ,kristály tiszta tó ,
olyan szép , hogy bennem reked a szó.
Magammal viszem én emléketek,
ez minden kincsem , és nem felejtek.
Látni akarom , ha már nem lesz velem ,
látni örökké, ha becsukom a szemem.
Szivárványhíd lesz melyen átmegyek ,
a fény a képzelet, a sok szín vezet .
Hát búcsúzom most kedves nagy világ,
álom volt létem, ott álmodom tovább !

Alszik már az álmom

Ács Nagy Éva

Alszik már az álmom

Ma minden álmom érzem aludni tért,
pedig ébren folyton ő az ki kísért.
Alszik , de tán valaki felébreszti,
a valóság reményt fog kelteni!

A legszebb pillanat

A legszebb pillanat

A legszebb volt életemben
az nap , mikor kezemben tarthattalak.
A legszebb napok, a legszebb évek,
veled sorba jöttek.
Öröm volt , hogy vagy nekem,
öröm, hogy széppé tetted életem.
Büszke vagyok rád,
álmom általad valóra vált!
Derék,erős felnőtt lettél,
könnyeim a boldogságtól hullnak,
veled teljes nekem a holnap.
Most köszöntlek születésed napján,
légy boldog mindig, s te álmod valóra vált!!
Isten éltessen drága kincsem,
sosem felejts el engem.
Mindig várlak ,mindig haza,
s ha jössz, én vagyok a legboldogabb anya!

Gyötrelem

Ács Nagy Éva
Gyötrelem

Bűzös ózon , szennyezett levegő,
véres köpet, fájdalom, halál hörgés,
magzatpózba aszalódott test,
gyengén,halványan pislákoló lét ,
élet ez:? élet a semmi közepén?

Kék szerelem

Ács Nagy Éva

Kék szerelem

Álmomban kéket láttam,
kék volt a felhő , utaztam!
Kék volt az ország hová értem,
ott kéklett mindenfelé minden.
Kék virágok illatozva nyíltak,
kék kertben, kék ablak alatt.
Kék házak , kéklő udvarán,
kék ruhás, kék gyerek szaladt!
Kék volt a vérem, kék a szívem ,
kék a szenvedély ,kék az ütem !
Kéklő ég felé, szállt fel sóhajom ,
kéklő madárral szólt  búsan dalom .
Kék a szenvedély a szerelmem ,
boldog vagyok veled kékben.
Fogd a kezem , én kékben álmodom,
szólj csak, hallod kék sóhajom.?

Arany Tavaszom

Ács Nagy Éva

Arany Tavaszom

Aranyeső nyílik az ablakon alatt,
átengedi a meleg napsugarat.
Szép tavasz köszöntött a szobámban,
aranyeső bókol nekem az ablakban.
Gyönyörű szép, varázsos ez a tavasz,
nekem minden bokor rügyet fakaszt!

Nyílik újra már szívem is boldogan,
szerelem igazán bennem , velem van.
Felébredek  a tél zord fogságából,
ámulok az aranyeső varázsától.
Tavaszi fények lelkemben most élnek,
és én újra megint mindent remélek.

Szívem a boldogságtól majd kicsattan,
Tavaszomat aranyozva visszakaptam!

TUDOD FICSÚR Szonett .88

TUDOD FICSÚR
Szonett .88
Írta: Ács Nagy Éva

Nézett rám csak furcsán ,arcán megvetés ,
Szeme lángolt, felém szinte szikrát szór .
Kérdem én félve, ez itt halotti tor?
Válasz rá, förtelmes , gúnyos nevetés.

Vétkeztem, bűnöm nagy, hibáztam, na és?
Azért még nem féreg, még ember vagyok.
Lelkemet nem lepte el szenny és mocsok,
Röhögj hát csak, kell szívemnek tőrdöfés.

Azért is nézd végig , hogy büszkén állok,
Veled szembe nézzek , nem , nem hátrálok!
Nyálas ficsúr, végén nevetni fogok!

Tudd , onnét fentről nagyot lehet esni,
Fejed egyszer a porba fog majd hullni.
Te szívedbe majd kést döfnek hát mások.

Éji zene

Ács Nagy Éva

Éji zene

Halkan szól ajkamon egy dallam,
neked mindenem adom -e dalban.
Szívem ütemét, vágyó sóhajom,
e vallomással  hűen átadom!

Az én babám

Ács Nagy Éva
Az én babám

Nagytakarítás volt a padláson,
előkerült egy kedvenc ,a babám.
Mire már oly rég nem is gondoltam,
feledtem , pedig vele aludtam.
Még a ruhája is rajta volt,
mit drága nagyim, csak neki horgolt.
A haja rendezett , be volt szépen fonva,
valamikor , anyám fonta varkocsba.
Istenem ,mit nyafogtam érte,
sírtam , remegtem ezért a babáért.
Megláttam , egy falusi búcsúban,
megszerettem , kellett , akartam!
Emlékszem mennyit játszottam vele,
mindig mellettem volt a fekhelye.
Órákig ültünk a pokrócon ,
a lépcsőházban , az udvaron.
A lányokkal meg versenyt varrtunk ,
bizony előfordult hogy , hajba kaptunk!
Mindenkinek a sajátja volt szebb,
a másiké , az nem -nem lehetett!
De felnőttem , és elfeledtem,
nem gondoltam rá ,volt egy kincsem!
Most itt van megint a kezemben,
és én újra boldog gyerek lettem!
Könnyeim hullatva , babáztam újra ,
visszamentem a rég elfeledett korba!

Sün Piroska tétovázása

Ács Nagy Éva

Sün Piroska tétovázása

Sün Piroska levelet ír,
de tolla alól kifogyott a papír.
Nosza most én mit csináljak,
a boltba , hogy szaladgáljak?
Mire odaérnék végre, bezár,
reggelig meg én rám ki vár?
Lassú kicsit mozgásom,
gyors nem vagyok, sajnálom!
Most akkor mi lesz velem,
hogy küldöm el a levelem?
Sün Peti a jó barátom,
vallomásom neki írom!
Talán bíz most elszalasztom,
hogy szeretem, be nem vallom.
Majd megírom neki máskor,
lehet talán jövő nyáron!
Lassú úgyis a Magyar posta,
én meg nem ülök villamosra!
Vár én rám még a sün Peti,
tudom, hogy én kellek neki!
Így morfondírozott Piroska,
addig- addig míg Peti megunta!
Mással járja el a násztáncot,
olyannal ki nem tétovázott!
Piroska meg csak várja ,
hogy legyen neki papírja!

Csendes szerelmem

Ács Nagy Éva
Csendes szerelmem

Kezemben tartalak
s csak nézlek némán
hangtalan vágyam
csendes szenvedély
viszonzást remél tőled
mosolyog rám kicsit
én szeretlek a sírig!

Ne félj tőlem

Ács Nagy Éva

Ne félj tőlem

Ne félj , nem vagy hálóban .
azt nem fontam köréd.
Nem vergődsz csapdában ,
nem vagy halálra ítélve .
Nem vagy te rút féreg
kit elkellene taposni.
Nem vagy utcán koldus,
nem kell kéregetned .
Nem vagy rászorulva ,
alamizsnát én nem adok!
Nem vagy tengődő rab,
ki vár az utolsó kenetre.
Nincs lánc a nyakadon ,
lábad nincs béklyóban .
Mozgásod nem gátolja semmi,
nem vagyok börtönöd őre.
Gondolataidat nem töröltem,
nem kellett agymosás.
Saját magad döntesz ,
én kellek neked , vagy más!
Kell-e az amit én  adok,
amit felajánlok neked ,
társam légy, légy barátom .
Szerelmem ,egyenrangú felem,
légy esetleg nekem a mindenem .
Te döntesz , én várok türelmesen ,
s magam felett , magam ítélkezem!

Egy kis tanulság (Mesés vers)

Ács Nagy Éva
Egy kis tanulság
(Mesés vers)

Ma volt ,nem is olyan régen,
mikor a nap fent volt az égen,
a holló már a sajtot elengedte,
őzgidának játszani volt kedve.
Kiment hát az erdőből , a tisztásra ,
várta ott a veréb , jó barátja.
játszottak és nevetgéltek,
a bőrükbe ők nem fértek.
Veréb mondott egy jó nagyot,
őzgidácska meg kacagott.
Hallod -e kis-pajtásom,
menjünk világgá, én nem bánom!
Nézzük meg mi van az erdőn túl ,
hallottam ott van egy disznó földet túr.
Menjünk hát ízibe, mókázunk vele,
lássuk valóban hatalmas -e!
Gida a fejét rosszallóan csóválta,
tudta várja őt otthon anyukája.
Én messzire nem mehetek,
vacsorára otthon kell legyek.
Különben is , másokat nem nevetek ki,
mindenki olyan, kinek Isten teremti.
Ha földet túr, hát hadd tegye,
attól van bíz mindig jó kedve.
Hogy hatalmas -e én nem bánom,
medve is nagy , mégis barátom.
Ezért szépen haza megyek,
inkább alszom most egyet.
Te is veréb jobban teszed,
ha más kárára nem nevetsz!
A bölcs gida ekképp szólott,
büszkén , fürgén haza ballagott.
Pajtása megtanulta egy életre,
ha valaki más , nem szóljuk le!

Piros -bicikli

Ács Nagy Éva

Piros -bicikli

Talpas medvém korán kelt ma,
a napsugár előcsalogatta.
Új piros biciklijére pattant ,
de a küllője nagyot kattant.

Pont a frissen nyírt fűbe esett ,
s torkán egy  fűcsomó akadt meg.
Ültek ott jó és rossz barátok ,
kacagásuk hangosan harsogott.

Medvém hát gyorsan észhez térve,
nevetett a kárörvendők szemébe.
Azt hiszitek rátok irigy vagyok ,
mert  szülinapomra biciklit kapok!

Ha kéritek szívesen kölcsön adom ,
barátaimat én cserben nem hagyom.
Néztek csak a többiek ,nyúl  és róka,
gondolkodtak , tán biza ez most próba!

De a talpasom nem mondott nagyot,
biciklizni mindenkit kicsit hagyott.
Zengett a móka , táncolt a kacagás,
boldogsággal volt teli a tisztás.

Követlek

Ács Nagy Éva

Követlek

Árnyékod örökké szeretnék lenni,
egész életemben téged követni!
ha megpihensz kicsit , pihennek veled ,
bárhová mégy  is , én mindig ott leszek!

Távol jártam

Ács Nagy Éva

Távol jártam

Távol jár a gondolat ,
az emlékeim között,
ülök csak nézek,
s a pillanat rám köszönt.

Távol jár a gondolat,
a néma szavak mögött,
hallgatagon bámulok,
s a perc szívemmel ütközött.

Távol jár a gondolat,
rohan sebesen velünk ,
száraz mederbe érkezett,
egyek sosem leszünk.

Mindig velem

Ács Nagy Éva

Mindig velem

Tenyerembe rejtelek
szívemben őrizlek
simogatásom örökké él
az álom valóság
velem vagy
többet jelentesz
a mindennél!

Éhes vágy

Ács Nagy Éva
Éhes vágy

Körbefontalak , ízleltem ízed ,
ízlett, édes volt és zamatos,
haraptalak, téptelek s felfaltalak !

Szomjaztam , ittam piros véred ,
ó borként hatot rám, mint méreg ,
nyeltem nagyot s még nagyobbat .

Éhem , szomjam oltom veled ,
ízlelem tested édes zamatát ,
véred iszom , mint égi mannát.

Táplálékom , italom te vagy ,
marcangolom , tépem testedet ,
csak , hogy magamnak jó falatot szerezek .

Éhezem , még -még kérek belőled,
ne hagyd szomjazni irántad vágyam,
körbefonlak , el többé nem engedlek!

Veled múlok

Ács Nagy Éva
Veled múlok

léted a létem
tested a testem
lelked a lelkem
veled dobog szívem
szavaid az én szavaim
ha elhalkulsz
ha elmúlsz elmúlok én is